„MARTINKA (F) (F) (F) UŽ ANI NERÁTAM, KOĽKÉ VEĽKÉ (K)Ď (K)A (K)K (L)U (K)J (K)E (K)M (K) PÍŠEM |:o) |:o) |:o). SOM SPOKOJNÁ, AKO VŽDY (radost) (radost) (radost) (radost) (radost) (radost) . Prajeme všetko dobré, Jana a Peťka (L) (L) (L) (L) (L) (L)“